Menü

Történelmi kitekintés

Főegyházmegyénk története

Kedves Látogatónk, az alábbiakban egy rövid áttekintést olvashat a mai Esztergom-Budapesti Főegyházmegye megalakulásáról, miközben Magyarország történetének tükrében igyekszünk bemutatni az egyházmegye sorsát, a leginkább közismert érsekeit és azok munkásságát.

Az esztergomi egyházmegye az I. (Szent) István által alapított tíz egyházmegye egyike volt, amely alapítása óta érsekségi ranggal rendelkezett, és az esztergomi érsek kiváltsága lett a magyar királyok megkoronázása is. Az itt épült székesegyházat Szent Adalbert tiszteletére szentelték fel 1010 tájékán, talán hálából azért, mert Adalbert közvetlen munkatársai és tanítványai oroszlánrészt vállaltak a magyarság megtérítésében. Az érsekség megalakulásakor a királyság északi, észak-nyugati határterületeket kapta.

1543. augusztus 9-én az érseki székváros egy hosszú és kemény ostrom után török kézre került. Az érsek és a káptalan még az ostromgyűrű bezáródása előtt elmenekült, és székhelyét Nagyszombatba helyezte át, utódai ott is maradtak egészen 1820-ig. 

Az 1526-os mohácsi csatavesztés utáni időszak igen nehéz feladat elé állította a mindenkori főpásztort. A kettős királyválasztás, a romló közbiztonság és az érsekség területének folyamatos török kézre kerülése megnehezítették a lelkipásztori ellátást. Mivel a Hódoltság területére lehetetlen volt papokat küldeni, ezért itt, a keleti részen hamar megjelentek és rohamosan terjedni kezdtek Luther Márton tanai. A maga lehetőségei szerint minden érsek próbálta visszaszorítani a reformáció terjedését. Például Oláh Miklós (1553-1568) zsinatokat tartott, hogy fellelkesítse és buzdítsa a papokat, iskolák létrehozására kötelezte a plébánosokat, valamint elérte, hogy az ellenreformáció legharcosabb hirdetői, a jezsuiták letelepedjenek Nagyszombatban, és rájuk bízta a súlyos paphiány kiküszöbölésére létrehozott szeminárium vezetését.

A reformáció legismertebb magyarországi ellenfele az érseki posztot 1616 és 1637 között betöltő Pázmány Péter volt. Pázmány elsődleges célja az egyházmegye papképzésének helyreállítása volt, ezért 1623-ban létrehozta Bécsben a mai napig működő Pázmáneumot, és újjászervezte a nagyszombati szemináriumot is. 1629-ben a trienti zsinat rendelkezésének megfelelően egyházmegyei zsinatot hívott össze, amelynek határozataiban pontosan megfogalmazta az érsek privilégiumait, előjogait. 

Pázmány további fontos lépése volt, hogy egységesítette a liturgiát: kötelezővé tette mindenhol a római misekönyv használatát. Később, 1635. május 12-én Nagyszombatban egyetemet alapított, majd bölcseleti és teológusképzést indított, melyet európai mintára a jezsuitákra bízott. Az egyetem 1777-ben Budára, majd Pestre költözött, 1921-ben felvette alapítója nevét, az 1950-es névváltozás óta pedig Eötvös Loránd Tudományegyetem néven Magyarország egyik legnépszerűbb egyetemeként működik.

A Nagyszombatból Esztergomba visszaköltözés végül Rudnay Sándornak (1819-1831) sikerült, aki 1820 májusában országos ünnep keretében vonult be régi-új székvárosába. Ő volt az, aki elkezdte tervezni a török időkben elpusztult székesegyház újjáépítését is. Az építkezés az érsek halála és Packh János megbízott építész meggyilkolása után is folytatódott. Az új érsek, Kopácsy József (1839-1847) a kitűnő mérnököt, Hild Józsefet bízta meg a munka folytatásával. De Kopácsy volt az is, aki Esztergom és Párkány között nagy teherforgalmat bonyolító és a hajók előtt nyitható hidat építtetett. Ezen kívül 1842-ben megalapította a Jó és Olcsó Könyvkiadó Társulatot, mely 1848-tól a mai napig Szent István Társulat néven működik.

Utódának, Scitovszky Jánosnak (1849-1866) adatott meg az alkalom, hogy 1856. augusztus 31-én felszentelje a 30 éve épülő, de még nem teljesen elkészült székesegyházat Esztergomban. Az eseményre meghívták az akkor még magyar királynak meg nem koronázott Ferenc Józsefet és feleségét, Erzsébet királynét. A szentelésre a prímás felkérte barátját, Liszt Ferencet, hogy komponáljon szentmisét külön erre az alkalomra.

Az esztergomi bazilika építését 1886-ban, Simor János hercegprímás idején fejezték be. Ő nyitotta meg 1876-ban a Keresztény Múzeumot és ő építtette a prímási palotát és könyvtárat is. A honfoglalás ezredik évfordulója, a millenium ünneplésekor már Vaszary Kolos (1891-1912) ült az érseki székben, akinek közbenjárására XIII. Leó pápa külön ünnepet engedélyezett a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére.

Az utolsó magyar királyunk megkoronázása Csernoch János érsek (1912-1927) idejére esett, aki a Mátyás templomban 1916. december 30-án helyezte a Szent Koronát (Boldog) IV. Károly fejére. Pár évvel a háború és a trianoni békeszerződés után az esztergomi egyházmegye elveszítette területének háromnegyed részét. A Tanácsköztársaság és a proletárdiktatúra idején a papoknak el kellett hagyni az esztergomi palotát, a kommunisták a Keresztény Múzeum gyűjteményével együtt államosították. A vörös uralom bukása után Csernoch is visszatérhetett székvárosába, sőt, sikerült visszaszereznie az elrabolt műkincseket is.

A két világháború közötti egyik legkiemelkedőbb egyházi esemény Magyarországon az Eucharisztikus Világkongresszus volt 1938-ban, amely Serédi Jusztinián érsekségének idejére esett. Serédi 1945-ös halála után a magyar történelem talán legismertebb érseke került kinevezésre: Mindszenty József. A második világháború után Magyarországon egyre erősödő szovjet és kommunista befolyás ellen mindig felemelte szavát, következetesen kiállt egyháza és hívei érdekében. A Mindszenty elleni hadjárat az 1948. december 26-i letartóztatásban csúcsosodott ki, ami után koncepciós perben életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték a testileg-lelkileg megkínzott főpapot.

Elengedésének egyik feltétele az volt, hogy VI. Pál pápa visszahívja őt az érseki székből. A Szentatya ezért 1973-ban lemondásra szólította fel, de Mindszenty lelkipásztori okokra hivatkozva visszautasította a kérést. Végül a pápa 1974. december 18-án üresnek nyilvánította az érseki széket. Mindszenty 1975. május 6-án halt meg Bécsben, és Mariazell városában temették el. 1991-ben földi maradványait hazaszállították és az esztergomi bazilika kriptájában helyezték örök nyugalomra.

Utóda, Lékai László (1976-1986) bíboros, érsek végig a Kádár-rendszerben vezette egyházmegyéjét. Egyik legnagyobb sikere, hogy az Egyházügyi Hivatalt legyőzve elérte, hogy Budapesten, a Hittudományi Akadémián (ez ma a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara) évi több száz fiatal teológust képezzenek, akik később hittant is taníthatnak.

Az érseki székben őt követő Paskai László (1987-2002) idején ismét számos, nagyon fontos, az egész egyházmegye sorsát befolyásoló esemény történt. 1989-ben kikiáltották a harmadik köztársaságot, 1990-ben hivatalosan is diplomáciai csatornák nyíltak országunk és a Vatikán között. Ennek eredményeként érkezett hazánkba Angelo Acerbi apostoli nuncius, a Szentszék nagykövete, és 1991-ben II. János Pál pápa. 

A Szentatya 1993-ban kibocsátott Hungarorum Gens kezdetű rendeletében átszabta Magyarország egyházmegyéinek határát, valamint új egyházmegyéket is alakított; így lett az Esztergomi Főegyházmegyéből Esztergomi-Budapesti Főegyházmegye. Ekkor kapott a budapesti Szent István-bazilika társszékesegyházi rangot, és ekkor költözött az érsek Esztergomból a Budai Várban található Prímási palotába. Utódául a Szentatya Erdő Péter székesfehérvári segédpüspököt nevezte ki, aki 2003 januárjától látja el érseki feladatait.

Forrás: A szöveg egy rövidített, szerkesztett változata Tarcsay Péter Pillanatképek a Főegyházmegye történetéből című írásának.

Keresés